Az animációs filmek élőszereplős feldolgozása mondhatjuk nagyon is virágkorát éli. Ennek tökéletes példája a nemrég megjelent Szépség és a Szörnyeteg is, ami (amennyit olvastam róla) eléggé megosztotta a közönséget. 
Voltak, akik azt várták, hogy egy az egyben az animációs eredetit kapjuk meg, mások viszont éppen több újdonságot vártak. 

Én mikor leültem megnézni a filmet, bevallom nem voltak nagy elvárásaim vele kapcsolatban, talán csak annyi, hogy ne barmolják el gyermekkorom egyik legkedvesebb történetét. 

A történetet nem is részletezném, inkább sorra venném azokat a pontokat, amik nekem nem tetszettek, vagy éppen hogy meglepően tetszetősek voltak. Először kezdeném a negatívumokkal, mert azért voltak olyan pontok, ahol egy kicsit elcsúsztak a dolgok. 

Meg kell mondjam, nem vagyok teljesen elégedett a színészi alakításokkal. A legkevésbé Belle apjának megformálása tetszett. Az animációs változatban imádtam azt a figurát, itt viszont mintha csak árnyéka lenne annak a bolondos, indulatos, és érzelmekkel teli embernek, akit az eredeti változatban megismerhettünk. 
A másik szívfájdalmam pedig Fülöp: nem találtak volna egy olyan lovat??? (Aki még nem látta, annak is feltűnhetett már az előzetesekből, hogy egyáltalán nem sikerült olyan lovat találni, mint a mi kedves Fülöpünk). 
Akivel kapcsolatban pedig az egész film alatt kérdések merültek fel bennem, az a varázslónő jelenléte: oké, hogy az elején szerepelt, de a történet további fonalába miért kellett berakni? Jó lett volna ez nélküle is - sőt! Egész végig egy lebegő karakternek éreztem, főleg a végén, ahol már komikus volt, bennem azt a hatást keltette, mintha egy eltévedt statiszta lett volna, aki véletlenül a kamerák elé került. 

Ami még nem tetszett, hogy új dalok is helyet kaptak a filmben, bár ez lehet csak az én egyéni ízlésem, de nem szeretem a sok nótázást, mese ide vagy oda. Még több dalolászás helyett rámehettek volna arra, ami az eredeti verziónak is az erőssége volt: a mimikára és a többi nonverbális kommunikációs eszközre, amivel néha sokkal többet lehet kifejezni, mint az énekléssel vagy szövegeléssel. 

Most jöjjenek azok a pontok, amelyek esetében ez a változat újat mutatott. Mert semmiképp sem értek egyet azzal a vélekedéssel, hogy egy az egyben az animációs filmet vitték fel a vászonra. Mert ugyanis az eredeti verziótól 26 évre vagyunk, azóta nagyot fordult a világ, így nem is lehetett volna igazán elvárni, hogy teljesen azt kapjuk vissza, amit az animációs változatban láttunk.

Tetszettek a plusz jelenetek, amik többek között nagyobb betekintést engedtek a herceg megátkozási előtti életébe, vagy hogy Belle anyjáról is megtudunk pár dolgot. Ami pedig a legfontosabb, hogy itt hangsúlyos volt és logikus is, amire én évek óta szeretnék választ, nevezetesen: hogy a búbánatos égbe nem foglalkoztak a falusiak azzal a bazi nagy kastéllyal és a benne "elveszett" emberekkel? Mivel erre kaptunk egy logikus választ, így már nyugodhat a lelkem. 

- A plusz jelenetek, valamint a jeleneteken való változtatásokban tetten érhetők természetesen feminista lelkületű mozzanatok, gondolatok is, ami manapság nagyon előtérbe került, így úgy tűnik, nem jöhet ki nagyon film anélkül, amiben ne lennének ilyen elemek. Ezzel egyébként annyira nincsen baj, mert nem lett benne túltolva. De például ne gondolja senki, hogy itt az asszonyok könnyekkel küszködve, zsebkendőkkel integetnek a kastélyhoz masírozó férfiaknak; ők is fegyvert ragadnak és menetelnek velük.
Meg minek is kellett volna ezt túlspliázni, hiszen már az eredeti verzió is az, hogy végtére is a nő menti meg a férfit, nem? (Ezzel most kicsit túlegyszerűsítettem, de ha már ennél a témánál vagyunk, meg kellett jegyeznem). 

- Ami meglepett, hogy ezen a verzión is sikerült elsírnom magam annál a jelenetnél, amikor a szörny visszaváltozik. pedig nem hittem volna, hogy sikerül elérniük azt a hatást. Igen, így, lassan 25 évesen is elsírom magam ezen a jeleneten, nincs mit tenni. 

Összességében tehát azt mondanám, hogy elégedett vagyok ezzel az alkotással: hozta a hangulatot, ha nem hozta volna, nem tudtam volna elsírni magam. 
Az alaptörténet ugyanaz, de okos és érdekes kiegészítéseket kaptunk hozzá, amik nem csak a történet jobb megértéséhez járulnak hozzá, hanem plusz üzeneteket is hordoznak a ma embere számára: nem csak szimplán azt mondja, hogy a szépség belülről fakad, hanem arra is szeretne rávilágítani, hogy fogadjuk el embertársainkat szexuális beállítottságtól, bőrszíntől, vagy nézeteiktől függetlenül. ami szerintem egy olyan üzenet, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni (már csak az éles, de nem éppen elmés vitákat olvasva is különböző portálokon).

Nekem tetszett ez a feldolgozás, újraéltem a mesét a színészekkel a pár fájó ponttól függetlenül.

10/7

Nektek mi a véleményetek róla?